A mandala szankszrit eredetű szó, mely kört jelent. A kör időtlen idők óta kíséri az emberiséget, és e formát mindig szentnek tekintették.Ennek bizonyítéka a számtalan szakrális területen található mandala alakú, elrendezésű építmények. Művészeti alkotások festmények, tárgyak és rituális eszközök.
India:
- a mandala az emberiség közös öröksége, minden vallásnak fontos részét képezi. A mandala meditációs eszközként is szolgál. A legjelentősebb az Elő- Indiából eredő buddhizmusban, annak is, leginkább a tantrikus, avagy tibeti buddhizmus ágában. A buddhista művészet nemcsak képileg, hanem a szent helyeken emelt5 épitményeknél is ez a formavilág a meghatározó.
- híres zarándokhely a jávai Borobudur, mely egy teraszos, lépcsőzetes formájú hegy. A hegyre felmenni egy lelki folyamatot indít be, amely önmagaddal és a kozmosszal érzett egységbe teljesedik be.
Európa:
- dél-franciaországi Roussillonban található Lascaux- barlang, ahol kör alakú barlangrajzok találhatók
- Stonehenge koncentrikus kör elrendezése, a kelta druidák késő új kőkorban emelt szent építménye
- keresztény építőművészetben, gótikus templomok ablak rózsái, tipikus mandalák
- a reneszánsz templomok kupolái
Ázsia:
- a pagodák, templomok és a temetkezési helyeik is mindig kör alakúra épültek
- Az univerzizmust a tradicionális, metafizikai rendszer szolgál alapjául az egész lét őseredeti egységét jelképező Vu ki” kezdetlen egyszerű kör.
- A Jin és Jang „Őskezdet”
Amerika:
Észak- Amerika őslakói, az indiánok gyógyításra is használják ezt az ősi jelképet.
A navahók homok mandalákkal sebeket és egyéb betegségeket gyógyítanak. A gyógyító- varázsló „medicin - man” , színes homokot szór a beteg testére , vagy egy megszentelt földdarabra.
Gyógyító köröket rajzolnak a meditáció és az elmélkedés helyére, ahol különösen nagy a föl energiája. A kör által veszik föl a szellem kapcsolatot a természettel.
Használnak még növényeket, köveket melyek a születést és a halált jelképezik. A színek is különlegesek és meghatározó fontosságúak, mivel a színek hatással vannak a hívő meditációra. Az indiánok egész gondolkodása a kör motivumra épül.
Mandala a tibeti buddhizmusban:
A buddhizmus kultikus cselekményeiben központi szerepet tulajdonítanak a mandaláknak.
A tibeti mandala többnyire a szerzetesek közös munkájával jön létre. A nagy méretű, a földön , vagy az erre a célra készült asztalon készül, színes homokból. Az alkotási folyamatot egyben zenével, recitálással és körtánccal kísérik. Ha kész a mandala szertartás által eltörlik és különböző módon átadják a természetnek. Pl: vízbe öntik, közben áldást kérnek a szertartáson résztvevőkre, és osztanak a szentelt homokból a híveknek. És ez így megy kb. 2500 éve.
A képek értelmezése
A mandala összetett szimbólum, több szinten értelmezhető. Legtágabb értelemben az egész univerzum megjelenítésére szolgál, és egy tökéletes világmodellt tükröz. Mások szerint isteni palotát ábrázol, különböző védőkerítésekkel, falakkal, melyek elválasztják a belső, rendezett teret a külső káosztól. Ha a mandalát az ember szintjére vonatkoztatjuk, akkor a bennünk lévő erőket, erényeket jeleníti meg, melyek sokszor rejtve vannak, de teljessé válásunkkal felébreszthetjük őket. A mandalát a tibeti buddhizmusban támasznak is nevezik, mert képi formába önti a tanítást, megjeleníti a láthatatlan ideákat és segíti a vallás követőit.
Készítésük módja szerint különböző típusokba sorolhatjuk a mandalákat. A leggyakoribbak a textilre festett, úgynevezett tekercsképek (tibetiül: thangka). Léteznek falra festett, papírra rajzolt változatok; de vannak rizshalmokból álló, valamint színes kőporból szórt homokmandalák is. Sőt, előfordulnak fára faragott vagy háromdimenziós, fémből készült formák.
Mire jók a szimbólumok?
A mandalát a különböző meditációs gyakorlatok, a szemlélődés és elmélyülés segédeszközeként használják. A gyakorló első feladata, hogy maga mögött hagyja mindennapi gondjait, kavargó érzelmeit és összevissza cikázó gondolatait, vagyis lecsendesítse belső világát. Így immáron megtisztulva léphet be a mandalába, és célja, hogy eljusson egészen a középpontjáig. Nézegetése vagy rajzolgatása koncentrációt, összpontosított figyelmet igényel. El kell mélyülnünk benne, elképzelni, hogy belépünk a mandalapalotába, ahol találkozhatunk az istenséggel. A tibeti tantrikus gyakorlatok szerint meg kell értenünk és beépítenünk magunkba az istenség tanítását, majd visszaküldeni őt a szellemi világba. Amikor befejezzük a gyakorlatot, magasabb szintre kerülünk, felvérteződünk egy hatalmas erővel.
|
A mandalák használata valójában elôsegíti a harmónia és teljesség létrehozását vagy helyreállítását az emberben. Módszer a megtisztulásra, a tanulásra, az informálásra és fejlôdésre. A gyakorló arra törekszik, hogy a világ széttöredezettsége és ellentétei helyett ideális állapotot, egységet teremtsen meg magában. A cél nem kevesebb, mint igazi énünk megtalálása. Erre a feladatra emlékeztet, ezt a küzdelmes utat segíti a képi ábrázolás. A mandala iránymutatóként szolgál, olyan, mintha a labirintusban bolyongva térképet kapnánk a kezünkbe, amely megmutatja a helyes utat. A pontosan meghatározott szerkezet, a szigorú szabályok szerinti felépítés, a rendezettség megfogható, biztos támaszt nyújt gondolkodásunknak. A meditáláshoz természetesen tisztában kell lennünk a motívumok alapvető jelentésével is. Általánosságban a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket. (A színek értelmezését lásd alább.)
A mandalák világa tán túl távolinak és misztikusnak tűnhet szemünkben, de üzenete a modern kor emberének is szól, ha vágyunk a tökéletesedésre. Hiszen már a nézegetése is harmonizálja az ember működését, pihenteti a szellemet, kiegyensúlyoz, lecsendesít, kikapcsol. Rég elfeledett igazságokra, tiszta gondolatokra döbbenthet rá minket, de a legfontosabb, hogy emlékeztet ideális állapotunkra: a teljességre.